a Háromkirályokat megszemélyesítõ alakoskodók vízkereszti játéka. Mai változataiban gyermekek (helyenként a betlehemezés szereplõi) játsszák vízkeresztkor vagy karácsonykor, vagy a két ünnep között. Jellegzetes öltözékük a hosszú fehér ing és díszes papírsüveg. Nélkülözhetetlen kellék a többnyire gyertyával kivilágított, forgatható vagy kiugratható lécszerkezetre erõsített színes csillag. Az országosan ismert csillagéneken kívül karácsonyi énekeket énekelnek. Játékukért adományt kapnak.
/Magyar Katolikus Lexikon 2. köt. 463.old/
Béres András életrajz
Pászkaszentelés 1960-ban Rozsályban
Béres András, a Debreceni Népi Együttes legendás vezetoje 1960-ban készítette a fényképeket a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Rozsály községben.
Béres András fényképeinek negatívjai a Helytörténeti Fotótárba kerültek megõrzésre és feldolgozásra, ezek között találtunk rá a felvételekre. A szertartást végzi Vajdics János /késobb nyírgyulaji/ esperes plébános, a keresztet vivo kisfiú Vajdics Miklós.
Pászka: a bizánci szertartásban és a népnyelvben a megszentelt húsvéti étel. Szabolcsi görögkatolikus népünknél külön erre a célra tartogatott kosárban sonka, tojás, túró, tetszetõs formába öntött vaj, bárány, torma, bor. A pap a templomban, templomkertben ünnepélyesen szenteli meg. Húsvét napján csak ebbõl a "szentelt"-bõl szokás enni, elõször a tojásból. Ha telt, volt bõven, akkor a család egészen tamásvasárnapig, azaz fehérvasárnapig ezen élt, pénteken is.
(Magyar katolikus lexikon 10. köt. 644. p.)
1956. október 23-i forradalomra emlékezve mutatjuk be Béres Andrásnak, a Debreceni Népi Együttes legendás vezetõjének 1956-ban készített fényképeit. Béres András fényképeinek negatívjai a Helytörténeti Fotótárba kerültek megõrzésre és feldolgozásra, ezek között találtunk rá a ritkaságnak számító felvételekre.
"1956. november 4-én hajnalban a Szovjetunió hadüzenet nélküli háborút indított a forradalmi Magyarország ellen. Négy órakor megkezdodött a szovjet hadsereg támadása Debrecen ellen is. Rövid ido alatt körülzárták a laktanyákat és minden olyan objektumot, ahol katonák voltak. Ezzel egy idoben érkeztek a páncélosok a város fobb stratégiai pontjaihoz, középületeihez (foposta, Városháza, Megyeháza, a BM foosztály Kossuth utcai épülete, Vörös Hadsereg -ma Piac utca- útja). A tankok támadó akcióját ágyú és géppuska lövések robaja kísérte...
A foposta épülete ellen két oldalról, a Déri tér és a Déri átjáró felol indult támadás, illetve zúdult ágyú és géppuskatuz. A postát két magyar rohamlöveg védte, amit a támadók szétlottek. A magyar katonák elmenekültek, a tüzet senki sem viszonozta. Az épület kigyulladt, lángolt. A postán szolgálatot teljesítok a pincébe húzódtak. Egy alkalmazott, Guthi József az udvaron levő benzinraktárt féltve, hogy az tüzet kap és felrobban, figyelmeztetni akarta a támadókat, egy seprure fehér kendőt kötött és felment az udvarra, de egy géppisztolysorozat leterítette.
A Vörös Hadsereg útján (Piac utca) felvonuló tankok tüzet nyitottak a Városházára, egy páncélos betörte annak tölgyfa ajtaját. Lőttek a MÁV Igazgatóság épületére is, és találat érte a közvetlen szomszédságában lévő Állami Áruházat, amely percek alatt lángokban állt. ...
Ellenállás a városban sehol sem volt, így teljesen érthetetlen a támadás brutalitása. Hogy csökkentsék a lakosság felháborodását és ellenszenvét, a megyei pártlapban néhány nappal késobb azt bizonygatták, hogy mind a Városháza, mind a MÁV Igazgatóság épületéből rálőttek a szovjet tankokra, és a támadók csupán viszonozták a tüzet. A magyar katonai alakulatok jelentései viszont azt igazolják, hogy sehol sem vették fel a harcot az orszolgálatot teljesítő katonák és nemzetőrök."
/Filep Tibor: Debrecen 1956.-p.106-107./