Történet

Debrecenben századokon át az iskolák, az "ősi" kollégium könyvgyűjteményei és a város urainak, polgárainak magánkönyvtárai jelentették a város könyvtárügyét. 1915. július 10-én Csűrös Ferenc, Debrecen város közművelődési tanácsnoka a Debreceni Közlöny hasábjain olyan könyvtár létesítésére tett indítványt, amely Angliában és az Egyesült Államokban nagyon népszerű volt a XX. század elején (public library).

A közművelődési könyvtár folyamatos működését csak két évvel később, 1919. augusztus 1-jétől kezdhette meg - Szabó Ervin törekvéseire, tanácsaira támaszkodva.. A könyvtár állományának alapját a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának 21000 koronás és a város 5000 koronás ajándékán túl Déri Frigyes és a Kereskedő Ifjak Társulatának adománya, valamint a volt Városi Tanács könyvtárának 3500 kötete alapozta meg. A 30-as évek közepétől letéteket, fiókokat hoztak létre (hortobágyi csárda, szegényház, nyilastelepi református olvasókör, stb.). A II. világháború közeledtével a kezdetben országosan is jelentős könyvtár fejlődése visszaesett. 1945 után állományát az egységes könyvtárügy jegyében létrehozott körzeti, majd az 50-es évek elején megalakult Megyei Könyvtár állományába olvasztották be. Néhány évvel később ismét igény merült fel önálló városi könyvtár létrehozására, s 1961. január 1-jén megalakult az azóta is működő intézményhálózat. A 60-as években az elsősorban a külterületi, tanyai ellátást előnyben részesítő könyvtárpolitika hatására nagymértékben megszaporodott a fiókkönytárak (illetve az inkább csak könyvkölcsönzőknek tekinthető egységek) száma. Ezek azonban mind elhelyezési körülményeiket, mind állományuk összetételét tekintve alacsony színvonalúak voltak. A 70-es években megkezdődött a letéti könytárak felszámolása, s mára már valamennyi egységünk korszerű, színvonalas szolgáltatással, megfelelő környezetben tudja fogadni az olvasókat.